2014 Barangolásaink

Berlini utunknak alapvetően 2 oka volt. Az egyik az, hogy bejárjuk Németországot, és persze ezzel együtt első helyen a főváros Berlin szerepel, hiszen egyikünk sem volt még ott, és mégiscsak egy éve lassan, hogy Németországban élünk. A másik ok, ami egyben az időzítésért felelt, nem más, mint a választások. Így összekötöttük a kellemest a hasznossal. Egy szombat ottalvással. Azaz 2 nap túristáskodást terveztünk. Habár mehettünk volna autóval is, 600 km a táv, így egyszerűbb volt 1 órát repülni oda és vissza. Nagyon rövid volt a repülőút. És nagyon necces :) Utólag meglestük, és azért lehetett nagyon lezuhanós filmekbe illő érzésünk a  felszállásnál, és ugyanez a leszállásnál, mivel egy fiatal pilóta vezetett, és ahogy láttuk egy tanárúr is bent ült a másodpilótán kívűl. Ki tudja, biztos belföldön vizsgáztatnak :) Mindenesetre olyan nagyon túl akart lenni a pilóta a felszálláson, olyan egyenesen emelkedtünk felfelé, hogy még rá két napra is fájt a fülem, úgy kattogot. Minden másban a szokásos: Germanwingses légikísérők, Germanwings-es újság, szokásos szürke székek, és szokásos várakozás.

Mindig ilyen a repülés. Na de a berlini reptér! Mintha egy csík épület lenne. De igen karcsú, a kapuk egymás meleltt vannak, és minden kapunak saját kis pár ülőhelyből álló mini tranzitja van. Nagyon furcsa. Na és persze hatszázkismillió jóember. A buszt gyorsan megtaláltuk, jegyet vennünk nem is kellett, mivel előrendeltem Berlin Welcome Card-ot 2 db-ot 48 órás tickettel, ezekkel mindenre felszálhattunk. Kaptunk kis könyvecskét is amiben az összes látnivalóról volt leírás, és járt persze hozzájuk általában 10-30% kedvezmény is. A leghasznosabb a mellékelt várostérkép volt a hátoldalán a metróhálózattal. 

Itt érhető el minden infó a Welcome Cardról, ha valaki egyszer utazna, valóban jóval olcsóbb a tömegközlekedés így. Csak egy példa: ha mi bemegyünk Bonnba villamossal a belvárosba meg vissza, az egy kedvezményes 4er ticket, ami 10,10 €. tehát fejenként 1 út oda-vissza 5,05 €. Berlinben Welcome carddal korlátlan busz, metró stb. használat 48 órára 18,5 €/fő.

Info: Berlin Welcome Card

 

Úgy terveztük jó idő lesz, 16-18 fok. Napsütés. Úgy is öltöztünk. Hát volt kb 6-8 fok maximum szombaton. A kedvem is ehhez társult, fázós fajta lévén. A buszról rögtön a Pariser Platznál szálltunk le. Megittunk reggeli frissítőnek 1-1 borzasztó, ám de német ;) filteres kávét (kb annyit jelent: barna szín, víz íz, és az erősség: extra light ;). Nem ezt akartuk kérni egyébként csak espresso-ként ezt kaptuk. Majd bejártuk a Platz-ot. Feri rengeteg fotót készített, találkoztunk sok nagyon kövér verébbel is, látszik, hogy nem láttak telet Berlinben sem az idén. Ők biztos nem fáztak! De csoda hogy még bírnak repülni ilyen dundin :)

Itt található a Pariser Platz-nál a Unter den Linden út zárásaképp a Brandenburgi kapu is. Gondoltam leírom a történetét, miért is olyan fontos ezt látni tudni, ismerni, dehát elég volt egyáltalán elolvasni, hogy 1734-től mi minden történt vele. Szóval csak a lényeget emelném ki:

A brandenburgi kapu jelentette a határt Kelet-Berlin és Nyugat-Berlin között és egyúttal a Varsói Szerződés és a NATO országai között. A német újraegyesítésig a hidegháború jelképe volt, majd 1990 után Németország és Európa újraegyesítésének szimbóluma lett. forrás és infó még: http://hu.wikipedia.org/wiki/Brandenburgi_kapu

 

És egy kis érdekesség:

Németül a kapu "Tor". Azaz a Brandenburgi kapu az Brandenburgi Tor. Én egy pillanatra ezen meglepődtem, mivel az én agyamban a "Tor" az azt jelenti, amikor sok férfi őrűlt módjára ordít, és a kommentátor sem bír magával :) hiszen a fociban a gól-t is "Tor"-nak hívják, és azt kiabálják, hogy "Tooooooooorrrrrrrr". Szerintem nagyon hülyén hangzik. De legalább tudom, hogy honnan származik a szó. 

Jöjjön a lényeg. A Reichstag felé sétáltunk tovább. Keresztül egy parkon, ahol egy külön emlékmű állt az európai 500 ezer elhurcolt roma emlékére (simán zsídók emlékműve, meg külön a melegeké már megvolt korábban, csak az európai romák balhéztak ezen az emlékművön, ezért készült el ez utoljára 2012-ben 67 évvel a háború után, több évtizedes tervezgetést és vitát követően). Az emlékmű egy tóból áll, aminek a közepén egy kő van, amire minden nap egy szál friss virágot helyeznek (tervezték 2 éve hogy így lesz minden nap). Az emlékmű körül haladva pedig Santino Spinelli olasz származású roma költő „Auschwitz” című verse olvasható, német és angol nyelven. Ez még érdekelt is, kreatív megoldásnak tartom, de végül inkább eléggé befordultam tőle.

Akit mégis érdekelne, íme a vers a két nyelven, és leírtam magyarul is; és egy fotó, hogyan is építették be az emlékműbe:

Németül: Eingefallenes Gesicht, erloschene Augen, kalte Lippen.  Stille.  Ein zerissenes Herz, ohne Atem, ohne Worte, keine Tränen.

Angolul: Pallid face, dead eyes, cold lips.  Silence.  A broken heart without breath, without words, no tears.

Magyarul: Sápadt arc, halott szemek, hideg ajkak. Csend. Megtört szív lélegzet nélkül, szavak nélkül, könnyek nélkül.

 

 A Reichstag-ot Feri nagyon szerette volna látni. Az üveg kupolába egy héttel előtte már nem volt szabad időpont, így oda nem mentünk. Engem meg eddig sem nagyon érdekelt, és most sem láttam benne többet, mint egy épület, ami nekem annyira nem is tetszik, az otthoni hasonló kaliberűek jobban tetszenek, ez olyan semmilyen volt. A történelmi részt meg már nagyon kezdtem unni. Egész Berlin csakis erről szól.  Egy nagy semmi közepén állt, volt valami füvesített park rész, de kitaposták teljesen, előtte meg csak beton tenger, meg egy ronda szürke kocka épület amin átvezénylik a látogató népet. Elég ronda megoldás, egy ilyen hírhedt építményhez. Nem is igazán érdekelt, Ferit viszont annál jobban. Rengeteg fotót készített, és valóban remek fotó téma. Csak ne lett volna olyan hideg, szóval igen, kezdtem átmenni enyhén nagyon nyavalygósba. :)

Reichstag háttérinfó:

 

A Reichstagot 1894-ben nyitották meg Berlinben, és egészen az 1933-as tűzvészig  a Német Birodalomparlamentjeként működött. 1999 óta újra a német törvényhozás otthona, miután a világhírű építész, Norman Foster tervei alapján újjáépítették. Küldetését homlokzatán a felirat hirdeti: „Dem Deutschen Volke”, azaz: „a német népnek”.

 

A mai német parlamentet Bundestag néven ismerjük, így határolva el elődjétől. A Reichstag mind a Német-római Birodalom, mind a nemzetiszocializmus alatt Németország törvényhozó szerve és épülete volt. A mai terminológiában a "Reichstag" jelenti magát az épületet, a "Bundestag" pedig Németország törvényhozó testületét. Wiki: http://hu.wikipedia.org/wiki/Reichstag_(épület)

Így sétáltunk tovább a Spree folyón keresztül a berlini Hauptbahnhofra, a főállomásra. A Spree Berlin fő folyója. Elég kanyargós, és mondhatni keskeny. Az állomásra vezető út homokos földút volt. Nem esett, de el nem tudom képzelni tömegek hogyan közlekednek itt esőben, hóban sárban. Berlin bennem folyamatosan azt az érzést keltette, hogy nincs kész. Egyszerűen kitaláltak, elterveztek valamit, de valami mindig kimaradt, vagy még nem tart ott. Ez a homokos földes út, a Reichstag előtti erőltetett park, a látképben folyton megjelenő daruk vagy csövek, szóval egyszerűen olyan érzésed van, hogy túl korán jöttél, még nincs kész. A fent említett jelenségeket, és a betonkocka házakat fogjátok látni mindne további galériában is, mindegy merre jártunk. Azért itt a főállomáson van minden, S-bahn, U-bahn, és rendes vonat is. Minden ami kellhet. De az épület hatalmas, legalább félórát mozgólépcsőztünk le-fel, mire megtaláltuk mivel folytatjuk utunk.

Ezt követte a Checkpoint Charlie. Számomra visszatetszést keltett, hogy a valószínűleg egyetemista fiúkák amerikai katonának beöltözve vihorásznak és pózolnak a túristáknak. Inkább ne lenne ott semmi emlékeztető, vagy elég lenne csak egy tábla, mert így eléggé hitelét veszti a dolog. 

Info: A Checkpoint Charlie a leghíresebb katonai ellenőrzőpont volt a Vasfüggöny berlini szakaszán. A Berlin szovjet szektorába eső Mitte, és az amerikai szektorba eső Kreuzberg kerületeket összekötő Friedrichstraße és az azt metsző, a szektorhatáron futó Zimmerstraße kereszteződésétől pár méterre délre, az amerikai szektor területén állt szolgálatban 1945 ls 1990 között.

 

Közvetlenül e mellett volt azonban az assisi Panoráma kiállítás, amire én nagyon kíváncsi voltam. Az egész nem áll másból, mint hogy panorámavetítést készítettek megrajzolva a korhű utcákat, embereket, autókat, épületek a vasfüggönnyel, és a kilátóval, amire ha felálltak, átláthattak a két egymástól messze húzódó fal túloldalára. 

A Panoráma kiállításon is megtettük a magunkét, és írtunk mi is a falra. Ide mindenki írhat bármit, kívánságot, gondolatot, bármit. A kirakott nagy fehér falakat, ha betelnek, felteszik őket a már teleírt és a falba emelt, a kiállítás szerkezetét/részét képező elemekre. Így épül ez a Panoráma fal. Info: Asisi - Die Mauer.

Itt egy kissebb videó is készült, de nem lehet átadni az érzést, amikor körbenézel, és tényleg azt látod, mintha visszamentél volna az időben, és mindeközben különböző idézeteket hallani, illetve történelmi eseményeket mesélnek el. Már nagyon rosszul esett az egész a végén, nem hiszem, hogy ilyet lehet csinálni, egyszerűen hihetetlen, hogy ez valóban valós. 

Világvége hangulatban hagytuk el a helyszínt, de hálistennek épp ott a Panoráma mellett találtuk a Trabant múzeumot. Kihagyhatatlan! ;) Korábban a Checkpoint Charlies galériában is látható volt, hogy szerveznek Berlint körbejáró trabi safari-kat. :) Habár még nagyon pici voltam emlékszem még a mi kis trabantunkra, Ubulra :) itt is láttunk ám nem egy Ubul-t. Feri pedig nem másban, mint egy trabant-szimulátorban találta magát hirtelen :) Íme a mindenkori kis kedvencünk múzeuma:

Egyébként megállapítottuk Ferivel, hogy a németek azért voltak mindig gazdaságilag is erősek, mert amire szükségük volt, azt nem megvették valahonnan, hanem fogták és legyártották maguknak. Volt munka, volt termék, volt jólét. Valahogy ma is így megy ez, egy példa csak: itt nincs angol Tesco, de van helyette német Real.

Alapvetően a Panoráma kiállítás után rögtön a Fal-hoz indultunk volna, de nagyon jó, hogy itt volt a trabi múzeum. A Fal-hoz vezető úton már bizony láttunk nagyon kreatív underground-os megoldásokat. Sokak számára ez művészet. Én nem mondanám ezt konkrétan mindenre. Néhány kép a Fal-hoz vezető útról, ahol még egy Bagdad éttermet is láttunk, persze próbálni nem próbáltuk.

A Fal a híd lábánál kezdődött. Több fal részletet is meghagytak és 2006 óta különösen próbálnak minnél több emlékhelyet létrehozni a fal számára. Ahol mi jártunk, az a megmaradt 1,3 km hosszú East Side Gallery. A világ minden tájáról érkező művészek 1990 körül festettek 1-1 képet Németország és Berlin történelméről, "jelentéséről". A világ leghosszabb galériáját 102 művész festményei alkotják, és ki gondolná, bizony nem egy magyar vett részt az alkotásban.

forrás: http://www.eastsidegallery.com/

A fal kb. felénél van egy üres rész, ahol ott jártunkkor épp koreai művészek fotói és festményei szerepeltek, felhívva a figyelmet arra, hogy ma Észak-Korea és Dél-Korea közti vonal is valójában egy fal. Valamint volt ott egy szürke műanyag szálakból épített fal installáció, ami ezt hivatott prezentálni, és rajta papírcetlik, amiken az itt járó emberek kívánságai szerepeltek, Korea jövőjét, és az ott élő emberek sorsát illetően. 

Érdekesség, hogy épp a fallal szemben van egy hatalmas üres területen az O2 stadion. Rengeteg koncert, előadás zajlik ott.

A végére borzasztóan elfáradtunk már. Délután 3 óra volt, 2-től lehetett átvenni a hotel szobát, mi pedig már 10 órája indultunk el Bonnból, így gondoltuk itt az idő, hogy megtaláljuk a hotelt, és pihenjünk egy kicsit. 

A szállodánk a Hotel Big Mama volt. Az egyetlen amit Design Hotel kategóriában normális áron találtunk, és egyébként az egyetlen ami valóban design hotel is Berlinben. 45 € volt egy éjszaka két főre full extrás reggelivel. Nagyon olcsó. info: http://www.hotelbigmama.com/ A hotel, mint kiderült egy török negyedben van, ilyen panelházak bocsánat tégla építésű társas házak tengerében. Viszont nyugis kis környék, a Hotelben nagyon kedvesek voltak, és a szobával, ággyal is tökéletesen elégedettek voltunk. Olyannyira, hogy a fél órás pihenésből lett 2 órás szundi. :)

Nagyon szeretjük a szállodás csík párnát, és pihepuha takarót, és mivel nekem már volt ilyen takaróm, haza érkezésünk után megleptem Ferit 1-1 új téli, nyári takaróval, és mindkettőnknek van most már csík párnája is. :) Ilyen kényelem közepette, csak este 6 órakor indultunk tovább. Célunk Kreuzberg volt, mivel Feri munkatársa Lucas ajánlotta, hogy ebben a kerületben milyen szép utcák vannak, és ott érdemes sétálni. Gondoltuk majd ott keresünk egy éttermet. Íme Kreuzberg: 

Nem sok kedvünk volt fotózni. Kb. 10 percre volt szükségünk, hogy pár száz méter megtétele után megforduljunk, vissza a szintén undorító hányáásokkal és törött üvegekkel teli metróállomáshoz, a hajléktalanok és bűnbandák között. Utólag Lucas elmondta Ferinek, hogy ez Berlin lelke, ez az igazi Berlin, az igazi underground világ. Nos, kedves Lucas, ha véletlenül Budapesten jársz, látogass el a 8 kerbe. Az pest lelke, az igazi underground világ. Szívesen javaslok ott 1-2 utcát. ;) Érdekes módon Londonban találkoztunk Ádámmal, aki egy magyar nagyon ügyes designer srác, és ő is Kreuzberg-et emlegette, és élt is ott. Hát szerintem van egy határ a valamit Istenítünk és ezért nem szabad senkinek semmi mást mondani, és csak csupa jó véleménye lehet mindenkinek, mert ez így menő.... és az élhetetlen, igénytelen között. Komolyan elmebetegek. Bár állítólag nem veszélyes.

Találtam egy május 1-e Kreuzberg-ben galériát, ami jól bemutatja pár képben milyen is ez a bevándorlók lakta kerület, amit végül így inkább kihúztunk a listánkról:

http://www.nyugat.hu/tartalom/galeria/gal20140502112127

 

Ekkora már akkorát csalódtam Berlinben, hogy komolyan alig vártam a haza utat. De vacsora helyet kerestünk, így gondoltuk biztosra megyünk, irány a belváros az Alexander Platz. Na hát ez meg egy hatalmas nagy üres tér, 2-3 bevásárló központtal körülvéve, és egy kissé igénytelen, bár azért nem a legalja metróállomással. Mivel turisztikai központ, gondoltam inkább Vörösmarty tér jelegge lezs, vagy a bonni Münster platz esetleg, vagy a berlini Pariser platz. De egyik sem. Tényleg csak Saturn, New Yorker, Galeria Kaufhaus meg a Tv torony látszik. Se egy Zserbó ház, vagy egy Brandenburgi kapu, vagy egy bármi. 

Kissé tovább sétálva találtunk csak 3 éttermet, az egyik ebből egy ilyen casino féleségnek tűnt, a másik ázsiai volt, így maradt a kockás terítős kis olasz. Közel-távol sehol nem volt más, ami nagyon furcsa ilyen tursita részen. Egyébként a fotókon láthattátok, hogy nagyon sok szocreál szerű épülettel van tele a város, és egyfajta nyomott érzést kölcsönöz, és nagyon nem lehet hova tenni, hogy beszúrnak ezek közé 1-1 kissebb "felhőkarcolót".

Ahol kockás terítőt látunk az mindig bejön. Hatalmas nagy salátát kaptunk, "kis salátaként", és még csak utána jött a főétel, Ferinek a Lasagne, nekem pedig a carbonara tészta, mostanság ez a nagy kedvenc. 

Teli hassal mindent szebbnek lát az ember, így éjszaka már jobban tetszett ez a környék is, bár még mindig úgy gondolom, hogy nagyon furcsa város ez, és lehet, hogy híres neves, ha történelemről van szó, de nagyon sok főváros mögött elbújhat. Bizonyára azért is számítottam másra, azaz többre, mert Bonn az egykori nyugat-német főváros bizony ehhez képest gyönyörű, teli zöld környezettel, parkokkal, szép kis sétáló utcákkal, az egész város egy állomást leszámítva igazi kis kertvárosi hangulatot áraszt. Berlinben meg csak azt érzed, hogy épp betontengerben tanulsz úszni. Szóval nem javaslom bakancslistára felvenni. Hozzá teszem, 4 hét telt el a Berlini utunk óta, és megfogadtam, hogy pozitívan fogok írni róla, de hát sorry, egyszerűen utólag sem érzem másképp, mint amit akkor ott éreztem.

De következzen a másnapi reggeli. Végre valami pozitív a Trabi múzeum után. Minden hotel ismérve a tisztasága és a reggelije. Na a Big Mama mindkettőben jeleskedett. Annyiféle fajta finomságból lehetett válogatni, és korlátlanul fogyasztani, hogy az valami fantasztikus. Még azt is megkérdezték kérünk-e ránottát baconnel, vagy tükörtojást, mert amit kérünk elkészítik a konyhán, és hozzák. Nem kértünk, mert már megpakoltuk a tányérokat, de tényleg fantörpikus volt. :)

El is idnultunk szavazni, összepakoltuk a hátizsákokat, hiszen délután már repültünk is vissza. Így elköszöntünk a szállodától, a kedves fogadtatás része volt, hogy kaptunk még egy térképet, és még be is rajzolták, hol van most egy szuper kis bolhapiac, ha van kedvünk hozzá. :) jó fejek voltak nagyon. A szavazás a magyar Nagykövetségen volt, ami az előző nap már meglátogatott Pariser tér és Unter den Linden utca találkozásánál található. Ideje egy térképet is feltennem, legalább Berlin belvárosáról. Klikkelve megynílik új ablkaban nagyban:

Nem volt még tömeg, gyorsan túl voltunk rajta. Ami furcsa volt, hogy be sem léphettünk az épülete, a személyink bemutatása, és hogy melyik városból, megyéből jöttünk kérdésekre adott válaszok nélkül. Na és a kimértség, olyan kimértek voltak, mintha egy több milliárdos üzletkötésre készülnénk :) Vicces volt. Aztán beültünk kávézni mellette  a StarBucks-ba, ahol sok magyar családot hallottunk, minden kisgyerek is beszélt magyarul, volt ahol az anyuka angolul is beszélt az apukával, a kislányuk meg csak magyarul. Már egy riporterlány is interjúztatta az embereket. Ez még reggel 9-10 felé volt. Később lettek többen, és álltak le beszélgetni a követség előtt. Mi ehhez nem csatlakoztunk, el kezdtünk sétálni az Unter den Linden úton, ami kb olyan mint az Andrássy nálunk, és a végén ott a sok múzeum, a berlini dóm, meg hasonlók. - Bár itt is vannak csövek, meg daruk minden felé. - Ez a hivatalos turista látványosság, ide kell jönni, nem Kreuzbergbe :). A Humboldt egyetem jobban tetszik.

Rengeteg fotón feltűnik a TV torony. Indulás előtt az volt az első célom, hogy menjünk fel 200 méter magasra a lifttel, és reggelizzünk ott még szombaton érkezés után. De aztán valahogy nem volt ehhez kedvünk, 200 métert liftezni felfelé, turistás tömegben, és kérdés volt a jegy is, mivel online már szinte minden órára elfogytak. Inkább kihagytuk, csak így messziről szemléltük. Igen az utcai szerencsejátékosok nagyben nyomták az "Itt a piros hol a pirost", 50 €-kat adtak oda 10 másodpercenként. Azaz buktak el.

Célunk a DDR múzeum volt, gondolván mennyire jó lesz. De igazából ezeket a nagyon modern, kis ablakokat kinyitogató, mindent megfogdosó tömeg kiállításokat nem igazán szeretjük. Így kb 15 perc alatt végeztünk. De persze egy börtöncellába azért bementünk, meg egy kihallgatószobába is. A lakás és fürdőszoba amit berendeztek, hogy húú de rossz volt, meg milyen régi. Hát nem értem, nem olyan nagyon régre kell viszsamennünk. Hiszen mindnekinek ilyen volt Magyarországon. Színes Tv kanapé, és a megszokott eszközök. Teljesen jó dolgok, nem is értem, meg hogy ez már múzeumi elem. Rengetegen voltak, el sem fértünk, Feri itt nem fotózott, ezt máshonnan töltöttem most le nektek mint DDR berendezett lakás:

Elég fáradtak voltunk, de végre kisütött a nap. A folyó partján pihengettünk kicsit, és tanakodtunk, hogy mit kezdjünk a maradék 1-2 órával, mivel utána indulni kell a reptérre. Végül egy kis édes ebéd, és séta mellett döntöttünk.

Ezt követően végig sétáltunk a  folyó partján, amíg már meg kellett fordulnunk, hogy visszaérjünk a Humbodt egyetem buszmegállójába, ahonnan a transzfer megy a reptérre. Ott még megpihentünk egy kicsit. 

A vissza úttal hamar megvoltunk, este 7-re már Bonnba értünk. Összességében egyszer érdemes elmélyedni Berlinben, végig járni és nézni ezt a sokmindent. De ott élni elképzelhetetlen számunkra. Bár még Feri talán nyitott is lenne rá, de nem adná könnyen magát ő sem. Túl kocka. Maximum kb 8-10 éve kipróbáltam volna, de biztos nem maradtam volna sokáig. Aki kíváncsi rá, ne várjon csodákat, ne induljon el túl nagy elvárásokkal, ahogy én is tettem. Valószínűleg érdemesebb inkább 3-4 napot vagy egy hetet eltölteni, és jobban megismerni a várost. Ha valakinek lehetősége van, azért emiatt a blogbejegyzés miatt ne mondjon le róla semmiképp. Berlinben járni egyszer az életben azért mégiscsak érdemes.