HTML

2014 Barangolásaink

Bebarangolni Németországot és Európát. Ez az idei évre szánt terv. 1-2 hetente egy-egy kirándulás vagy utazás, érdekesebbnél érdekesebb, vagy híresebbnél, híresebb helyekre. Ezeket az élményeinket osztjuk meg veletek, szavakkal, képekkel, videókkal.

Friss topikok

Címkék

2014.03.29. 16:08 turtleke

Laacher see: a vulkán tava

A világ egykoron leghatalmasabb vulkánjának kráterében keletkezett tavat vettük célba, Bonn idei évi első napsütéses hétvégéjén. Az egész tavat körbe jártuk, egy 14 km-es túraútvonalon, ahol a gyönyörű szép táj mellett volt szerencsénk szemügyre venni, a még ma is aktív, vulkanikus tevékenységből eredő szén-dioxid bugyborékolást a víz alól.

800px-Panorama_Laacher_See_2010.jpg

A Laacher see az Eifel hegység lábánál fekszik, kb. 40 km-re van Bonntól, Koblenz mellett. Nem csak a tó maga vulkanikus eredetű, a térségben több vulkáni kúp, és vulkanikus eredetű dombság is található. A ritkán látott tájakra a németek egy több részből álló, több várost körüljáró vulaknikus park-ot hoztak létre. Ennek csak egyik eleme a Laacher tó, de talán a legismertebb.  

vulkanpark_map.png

forrás: http://vulkanpark.com/

Egy parkolóból indultunk, ahol egy biobolt is helyet kapott a tó melletti templommal szemben, valamint a tó és a parkoló között volt egy kis gazdaság is, a bioboltban árult termékek termelője. Annak lovaival, szép tojásokat tojó és szabadon futkározó tyúkjaival, és egy Ferinek modelkedő pillangóval találkoztunk először. Az útvonal, amin haladtunk egy Nordic walking túraútvonal is egyben. De 70-80 éveseket is láttunk lazán sétálgatni a tó körül. Rögtön az út elején volt egy kis bodega, ahol csónakokat és vizibicikliket lehetett kölcsönözni. 

Ezután sokáig csak elég kopár kis útszakasz következett, de volt 1-2 fából készített kis hidacska, és rágcsálókkal, békákkal is összefutottunk. Feri is megpróbált mindent kihozni magából fotósként. ;) Tovább haladva elértünk egy kikötőhöz, ahol már készülődtek a jó időben, kezdték rendbe szedni a hajókat az emberek. A szél ellenére kezdett meleg lenni, bár ez 100 méterenként változott. Nagyon nem volt feltűnő, de azért eléggé változott az út meredeksége is, egyszer felfelé egyszer lefelé haladtunk. De csak pár kilométer után tűnt fel igazán. Úgy döntöttünk ha már van egy jégkrém automata az útvonalon, akkor élünk a lehetőséggel, és elfogyasztunk 1-1 magnumot.

Az igazán szép rész pedig csak ezután következett.

De térjünk vissza egy kicsit magára a tóra, és annak történetére. Habár egy óriás vulkánról beszélünk, nem nevezhetjük a tavat krtáter-tónak csak úgy ;), tudományosan ez bizony egy kaldera-tó, azaz egy beomlással keletkezett üreg, ami akkor keletkezett, amikor a magmakamra kiürült, és beomlott. Ezt majd aztán szépen lassan a talajvíz töltötte fel.

A vulkán utolsó kitörését kr. e. 10.930-a datálják, azaz kb. 13 ezer évvel ezelőtt tört ki utoljára. A robbanások óriási mennyiségű anyagot dobtak ki, amely a Rajna középső völgyének vidékét 7 méter vastag hamuréteggel borította be.  A finomabb vulkáni hamu egészen Svédországig eljutott a légkörben. Egy érzékletesebb példával élve, ez a kitörés hatszor akkora volt, mint az alábbi képen látható Mont Saint Helens 1980-as kitörése. A vulkán kráterének átmérője 1,5 km volt, ami az eddig ismert legnagyobb vulkán a világon. 

helens.jpg

18.05.1980 Mount St. Helens - So oder ähnlich muß der Laacher-See-Ausbruch ausgesehen haben - Foto: U.S. Geological Survey

forrás: http://www.geomontanus.com/seiten_exkursionen/laacher_see.htm

Elérkeztünk a legszebb részhez, ami a tópartot illeti. Ezen a szakaszon, körülbelül félúton tudtunk igazán közel a vízparthoz sétálni. 

Ezt sokan ki is használták. Nem csak nénik piknikeztek a parton, de szerelmes párok is romatikáztak, míg mások gitároztak énekeltek, vagy éppen egy üveg bor bontására készültek. De még rejtett, külön túraútvonalon, már nem túl fiatal apácákat is láthattunk. A szemünk nem csak rajtuk, hanem a csodás kis virágokon is megakadt, amikbe úton-útfélen belebotlottunk. 

Lassan elértünk a célunkhoz, és végre megmutatta magát a vulkáni mivolta a tónak. A környezet kezdett megváltozni, csupasz part helyett egyre mélyebben az erdőben, egyre nagyobb sziklafalakra lettünk figyelmesek. És bizony elértük a tónak azt a részét, ahol az a bizonyos vulkanikus tevékenység érzékelhető, ahol bugyborékol a víz.

Hogy is van ez? Az egész Eifel vulkáni régió évente 1-2 millimétert emelkedik. Az 1997-1999 közötti kutatás, amikor is a meglévő 84 rezgés mérő meleltt további 158 mobil mérőállomás mérték a szeizmikus hullámokat; megállapították, hogy valóban van egy terület a a hullámok lelassulnak, mégpedig egy 100 km átmérőjű és 70-80 km-től 400km-ig terjedő méylségű terület. Ez mutatja a vulkán hatalmas méretét. Ez a terület egy emelkedő Föld-köpeny anyag, ami kb 150 C fokkal melegebb környezeténél.

einbruchskrater.jpg

A 600 ezer éves tűzhányó magmakamrájában, ami egy hosszú volnalban húzódik, 1000 és 1400 C fok között uralkodik a hőmérséklet. Kutatók szerint földtörténeti léptékben mérve, hamarosan újra kitörhet a vulkán. Ahogy a túra közben a táblán is elmagyarázták nekünk, látható hogy a tó alatt a magmakamrán keresztül hogyan áramlik fel a kis kürtőkön  a szén-dioxid a felszínre.

DSC_0086.JPG

forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Laacher_Seehttp://vilagtudomany.hu/index.php?data%5Bmid%5D=7&data%5Bid%5D=373&hatalmas-vulkan-nemetorszagbanhttp://vulkanpark.com/vulkanismus-der-osteifel/ausbruch-laacher-see

Magáról a bugyborékolásról, hogy az élmény se hiányozzon, íme egy videó: 

 

Az út végén, már láttuk, hogy kezd lemenni a nap. Itt még találkoztunk olyan hegyfalakkal, ahol jól látható a vulkán kitörésekor kilövvelt hamuréteg rétegzettsége, s ezáltal a vulkáni élet. Azaz kb. a 10 000 évenkénti kitörése a vulkánnak. Ezeket a lerakódásokat használják rendszeresen földtörténeti és archeológiai kormeghatározásokhoz is. A galériában a vöröses szürke csíkokkal taglalt fotón látható. 

A hangulat nagyon csendes, békés volt, még ott is ahol sok turista vagy futó járt kelt. De igazán az volt a legszebb, amikor emberek sem voltak sehol, csak a madarak csiripeltek.


Az út legvégéhez közeledve elértük a szántóföldekkel taglalt részt, majdnem ahonnan indultunk. Itt az utolsó képen látható kis földúton, még 2 km-re a parkolótól, kb 5 óra séta után, ugyanaz jutott mindkettőnk eszébe, egy film: El Camino. És mivel ekkor döntöttük el, hogy bizony 1-2 hetente túrázunk, utazunk, vagy kirándulunk idén, ezért ez a fotó kapta a megtiszteltetést, hogy a blog fejléc képe legyen. 

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://2014barangolda.blog.hu/api/trackback/id/tr246011431

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása